Ványa bácsi rulez!
April 15, 2008
Hírek, Hirtelen felindulásból |
Folyamatosan frissül
A Kolozsvári Állami Magyar Színház Ványa bácsi előadása lett a 2oo7-es év Legjobb romániai előadása. Az UNITER nagydíját hajnali fél egykor Tompa Gábor igazgató-rendező külföldi távollétében Visky András költő-dramaturg vette át Adrian Iorgulescu román kultúrminisztertől. A Ványa bácsit Andrei Serban rendezte - aki a díjosztónak jól odapörkölő levelét szintén távollétében olvasták fel, lévén eme előadásért, ő a Legjobb rendezés díj nyertese.
Bukarest fényei Hatházin. És vice versa. Fotó: Mihály László
Szintén Kolozsvárra ment a Ványa bácsi révén az egyik legjelentősebb díj: a Legjobb férfi főszerepő díját Hatházi András kapta meg.
A Legjobb női szereplő díját Ofelia Popii kapta meg, tulajdonképpen férfiszerepért: Mefisztóért, a szebeni Radu Stanca Színház Faust előadásában.
Legjobb női mellékszereplői alakítás-díjat 2oo7-ben Dana Dogarunak ítélte az UNITER-zsűri.
Legjobb férfi mellékszereplő díját Ovidiu Ghinita vette át.
Helmut Stürmer a Szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház Sirály című előadásának díszletéért kapott Unitert.
A Ványa bácsiból még Pethő Ildikót, illetve a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Electra előadásából Jakab Orsolyát jelölte idén az UNITER debüt-díjra - ezt a harmadik jelölt, Cristina Casian nyerte a Teatrul Act Amalia respira adanc előadás címszerepében nyújtott alakításáért.
[02:01]
Erő és játék = játékerő
Olyan kombinációban seperte be a Kolozsvári Állami Magyar Színház Ványa bácsi előadása az országos szakszövetség, az UNITER díjait – mellyel a színházi szakma az összes romániai hivatásos színház összes 2007-es produkciói közül kiáltotta ki a legjobb előadást, illetve az egyéni Leg-eket -, amelyre eddig nem volt példa a gála történetében.
Jelenet a kolozsvári előadásból. Fotó: Biró István / www.huntheater.ro
Arra sem: mind a „nagy nevek”, amellyel az UNITER büszkélkedik, mind a díjat átvevők
leplezetlenül nyers őszinteséggel kommunikáltak
az - amúgy Európában egyetlen ilyen -szakmai grémium évi show-jának számító gálán.
A bukaresti teremben hajnali 1 óráig ülő megtapasztalhatta a helyszínen, amit a köztévés egyenes közvetítésben a nézők nem érezhettek: Románia ugyan történelmileg kilépett Európába, de a legnagyobb színházi értékei, melyekre kegyesen rászavaz, már az országhatáron - és Óperencián - túlról, Amerikából, európai eleganciával „feleselnek” vissza.
[15:28]
Sakk. Mattban és fényesben
Mivel az UNITER a helyszínen, a köztévé (TVR) által exluzív élőben közvetített gálán, hajszállal előtte dönt a 3-3 jelölt közül a legjobb előadás-rendezés-férfi- és női főszerep-férfi-és női mellékszerep – és debüt-díjról, a borítékbontáskor valódi izgalomtól veri ki a veríték a jelölteket. Ez idén erdélyi vonatkozásban a két ifjú tehetséget, a Kolozsváron mesteriző, amúgy székely Pethő Anikót (Sonia, a Ványa bácsiban), és a székelyudvarhelyi társulat Electráját, Jakab Orsolyát tette próbára idegileg. Egymás mellé ültették őket „plikkbontáskor” – kivetítőn hármójuk arca… aztán kiengedték legbelülről a kifelé igyekvő díjazottat: Cristina Casiant.
Nem ítélhető el a közönség tapsorkánja, mely nyilvánvalóan a fiatal tehetség bátorításának szólt -csupán a végső, a nagydíjas kolozsvári magyar társulat tapsával egybevetve fordult meg ez szelíd frusztráltsággal fejünkben a tapserőről. Nyilván, addigra, hajnali 1-re, egyre jobban kifáradt az egyre jobban elszállingózó közönség.
Az egyre több diplomáciai bakit elkövető Ion Caramitru UNITER-elnök és műsorvezető, valamint az erre egyre élcesebben reagáló színpadra lépők láttán. És még Ada Milea sem énekelt… meg sem nyikkant. – No de ne szaladjunk előre.)
Anikó szerint mindenki sakkozik, tudvalevőleg. Mert van díjosztói diplomácia. Ők például “tudták”: ha a Ványa bácsi nyer, esetleg a rendező Andrei Serban is, Hatházinak nincs esélye - és ezt, hogy nincs esélye, Hatházi maga is kijelentette Rékunak, még a gála előtt. És “mások is montdák már, hogy akit a szélére ültetnek, azok kapják a díjat - hogy tudjanak könnyedén kimenni” - mondja vékony cigarettáját az esős előtérben füstölgető, édes leányarccal, őszinte megilletődésű mosollyal Anikó.
Aki a szélén ült.
“Jól vagyok, és még remélem, jövök” - mosolyog. És a mosoly tiszta. (A jelző tán sok. De látnotok kell ezt a lányt.)
[16:09]
Hatházi, a papírforma Szent György-lovagja
„Sokáig kellene itt állnom, hogy a filmrendezők is észrevegyenek. De jelzem, októberig foglalt vagyok: az iskolai programon dolgozom. Köszönetet azért nem mondok, mert nem szeretnék senkit kihagyni.” – mondta Hatházi András reflektorfényben, Maia Morgensterntől véve át a Legjobb férfiszereplőnek járó UNITER-díjat.
Maia és András. Fotó: Mihály László/ Új Magyar Szó
(Maia előzőleg úgy lépett fel csillogó fekete estélyiben és hozzá nyáriasan ható piros lakkcipőben, hogy férfias alton szellemeskedte: “Jövőre én is megpályáznám ezt”. Szelemeskedés csak, mert, ajvé, a női főszerepre jelöltek közt épp egy férfiszerepet alakító fiatal színésznő van. Amúgy Maiát szeretjük, a NATO-csúcs is szerette: ő vezette a világ urainak nejeit Bukarest szépségei közt, értékszemléltetve. De még előtte szerettük, ahogy folyton elénk ül a Bulandrában, folyton késve picit, és beleláthatni a nagyon ősz, nagyon kócosra hagyott üstökébe, mert láthatni innét, hogyan reagál - és szeretjük.)
Az Új Magyar Szó három alkalmazottja (Orsi, Laci, ge) visít az örömtől. A közönség is kitartóan tapsol. Marcel Iureş – ki éppen Hatházi előtt ül, és gála előtti percekben látható „hazai” fölénnyel át-áthajol András, nagylánya, párja során fogadni az ismerősök köszöntéseit - , szóval Marcel Iureş, ki már tart otthon két Legjobb-főszereplős díjat,
A legjobban fizetett Hollywoodi román színész, Marcel Iureş. Bruce Willisszel is dolgozott.
bizonyára lebénulva. És Hatházi András is lebénulva, amint lelépik. Csak az öröm van.
(A Legjobb férfi főszerepért a kolléga, Bogdán Zsolt kapott még trófeát: 2004-ben. Debüt-díjat még Szalma Hajnalka – ugyanakkor. Péter Hilda Legjobb női főszereplő díjat 2oo6-ban, ugyanazon évben a kolozsvári magyar társulat szintén trófeázott.)
És negyven perces szünet.
Ildi, a TVR magyar adásától elcipeli, én szorosan mögötte, Laci a kamerával üget utánam. Rácsavarodok Andrásra, mert elsőre nem is hall. Ügetés fel, ki, szét, össze. És közben beszélgetünk, diktafon rögzít. De én csak a lüktető örömet érzem. És a butácska kérdéseket hallom. A saját hangomon.
[16:39]
Amint következik:
A TVR fényeiben, Ildi jóvoltából. Fotó: Mihály László
(léptek)
Hatházi: Még most sem hiszem el. Nem hiszem el.
(léptek)
JGe: Jól hallottam, hogy el sem hiszi? Olvastam a Hamleten, Broadway, hogy azt nyilatkozta: egész biztosan nem kapja meg. Mi ez, hogy mégis?
HA: Nem én döntöttem így.
(nevetések)
De jólesik. Hazudnék, ha azt mondanám, nem.
Ge: Ott az volt az érv, hogy „Marcel Iureş ellen biztosan nem”. Vannak ekkora klasszisok, akik ellen józan ésszel döntés nem felmérhető?
HA: Én így gondoltam, hogy mellette nem… nagyon tisztelem, sőt… hát most… ha a szomszédaimra gondolok, hogy kikkel ülök ott…
(nevetések)
… hát a legnagyobb színészek, akiket nagyon nagyon tisztelek – némelyikükkel lehetőségem is volt hál’Istennek dolgozni.
Ge: És akkor igaz ez, hogy létezik egyfajta belső státus-döntés arról, vagy kultúrpolitikai döntés… [hallom a kérdésem, s ezzel egyidőben hattan is már, hogy az ellenkezőjét kell kérdenem]
HA: Miről? (lesújtó, elszörnyedt hang. Hatházit lassan magához térítem, ahogy koncentrálnia kell a butácskaságokra]
Ge: Hogy kit “illik” kihozni.
HA: Nem hiszem, hogy lenne. (alton, meggyőződéssel)
Ge: Tehát nem volt eddig sem?
HA: Neem hiszem. Itt mindenféle kulisszatitkokat fejtegetünk kívülállókként, de nem hiszem, hogy igaz lenne. Rosszul esne [hangsúly], ha igaz lenne.
Ge: És most mi lesz az első dolga?
HA: Hát holnap reggel visszaindulunk Kolozsvárra. (nevetés) És, tényleg, ahogy mondtam: tanterveken dolgozunk.
Itt Ildi már bevilágít, hallom, ő is izgatott – András is visszazuhan a bénító örömbe. („Nem tudom mit tudunk ebből összevágni” – beszéljük később, a gesztusnyelvet, ahogy Hatházi áll, a diadal kellős közepén, narancs blúzban, leejtett vállakkal, és mind mondja, hogy „Nem tudom.” )
Laci fotóz, felülök a bárpultra. Nézem, ahogy áll, nagy, és narancs, és leejtettváll, és nemtudomok laza kézlóbálásokkal vállból, és nyert, NYERT, MEGNYERTE, jajhogy szeretem!!!
Ettől összeszedem magam, odapattanok.
Ge: Időközben eszembe jutott egy igazi kérdés is – nagyon izgatott voltam imént, mi visítottunk hátul. Tehát: itt van most ez az új színháztörvény, ugye…
Hatházi: Igen…
Ge… amely picit át fogja rendezni a prérit, és más szempontokat ad. Mit jelent, mit kéne jelentsen, vagy mit szeretne, hogy jelentsen ez a díj, ezen az új prérin?
Hatházi: Mindenképp a román színházi szakmán belül egy ilyen díj sokat jelent. Egészen másképpen kezelik az embert. Ez nem fog változni.
[17:08]
ge
Folytatása a Ványa bácsi rulez! 2.
Hozzászólások
Szólj hozzá!
Csak belépett felhasználók puffoghatnak. Jelentkezz be, vagy regisztrálj!